Wieger interjú

Interjú W. Wieger Mariann stúdióvezetővel

 

1. Mikor döntöttél úgy, hogy létrehozod a WWM Studio-t?

Felfigyeltem nagyobbik fiam, Gábor tehetségére. Elvittem őt ahhoz a művész tanárhoz, aki engem is elindított ezen a pályán. Dolgozott még, de sajnos már nem éreztem azt a lendületet, ahogy valaha velem és társaimmal foglalkozott. Ekkor kezdtem el vele foglalkozni. Pont abban az időben kértek fel egy kiállításra a kis-képző közelében, amely helynek művészeti vezetője lettem. Tehát a sors pályamódosításra ösztönzött. Mivel modellt bérelni gazdaságosabb, ha többeknek kell, és a tananyagot is sikerült gyorsan összehozni, behirdettem és mivel érdeklődés is volt, elindítottam a stúdiót, 15 évvel ezelőtt.

2. Voltak kezdeti nehézségek, akadályok?

Kezdetben, és még sokáig, saját, nagyméretű lakószobámban tanítottam. A tanítványok ugyan elmentek a foglalkozások végén, de a vegyszerek szaga velem maradt. Ez megviselte az egészségemet. Allergiás lettem. A tananyag jól sikerült, de megszenvedtem a különböző affinitású és korú gyerekekkel. Ugyan azt a feladatot, annyi formában kellett elmagyaráznom, ahányan voltak. Maximalista vagyok. Én ugyan tudtam, hogy mit akarok, de lesnem kellett a visszajelzéseket, hogy hatékony is legyek.

3. Volt alapkoncepciód, filozófiád?

Alap koncepcióm az volt, hogy minél többet nyújtok és követelek, annak az elért töredéke is több az átlagnál. Így fordulhatott elő, hogy felvételi után felhívtak telefonon, és csak annyit mondtak, hogy könnyű volt. Mondanom sem kell, a fiamon kívül mindenkit felvettek. Hitvallásom, a sokoldalúságra törekvés, a széles látókör, a művészi látásmód mihamarabb való elsajátítása. Cél, az önismeret elérése, az egyéniség feltárása. Másik koncepcióm, hogy a természet már rég megalkotta a mintákat, nekünk csak figyelni kell, fel kell ismerni, és fel kell használni.

4. Arra a kérdésre, hogy elégedett vagy-e a jelenlegi állapottal, mit felelnél?

Egy alkotó, sosem elégedett, vagyis nem sokáig. Ha a kitűzött célt megvalósítja, tovább lép. Ezzel én is így vagyok. Mindig van aktuális tervem, ami motivál, de a napi munkával, a tankönyveim írásával, a tanítványok előmenetelével / aktuális pályázatok, kiállítások, felvételik. / csak lassan haladok a megvalósítás útján. Ez nem panasz. Jó, hogy mindig születik valami!!

5. Jelenleg mi köti le az idődet, mivel foglalkozol?

Jelenleg a stúdió fejlesztésével vagyok elfoglalva leginkább. Mindig újítani kell, haladni a korral és az elvárásoknak eleget kell tenni. Most indítom a műterem galériát, ahol nem csak az én munkáim lesznek kiállítva, hanem a stúdióban alkotó eredményes tanítványok alkotásai is, és ezzel lehetőséget kívánok adni arra is, hogy eladhassák munkáikat. Közben egyre jobban érdekel a koreográfia, a performanszok, a divattervezés és divatbemutatók szervezése, persze csak gyerekeknek, mert kis csoportom is van.

6. Lehet tudni milyen terveid, vannak a jövőre nézve?

Egyéni művészeti fejlődésemben, most egy változásra való felkészülési szakasz zajlik, gyűjtő munkával, tervezéssel. Amint befejezem a könyveimet, folytatom az alkotó munkát. Terveim között szerepel textil, bőrképek készítése, murális kompozíciók, térelválasztók tervezése. Az olaj technikában a rengeteg pasztell technikájú, gyűjtött anyagot dolgozom fel mai, korszerű hangvételben. Készülnek grafikai munkáim témái is, egy kis humorral, de némi kritikai realizmussal szemlélve embertársaimat.

7. Lesz olyan pont szerinted, hogy mindent elér a stúdió?

Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert nem tudom, mi a “mindent”. Ha bárki megnézi az eddig elért eredményeket, a sokszínűséget, a nívót, már azt mondhatja, hogy az elmúlt 15 év produktuma és rengetek eseménye, a stúdió létjogosultsága, fennmaradása, az a minden. Amire büszke vagyok talán az, hogy egyedül küzdöttem meg az eredményekért. Néhányan a régebbi tanítványok közül segítettek olykor-olykor, amit ezúton köszönök. Van egy távoli tervem. Talán az lenne a minden számomra. A 15 év alatt nálam tanultakkal egy igazán patinás kiállító teremben, / pl. az Ernst Múzeum / egy nívós, látogatott, méltatott kiállítás létrehozása.

8. Ha valakit érdekel az alkotás, és ezt a cikket olvassa, mit tanácsolnál neki?

Annak az érdeklődőnek, akit az interjúval kíváncsivá tettem, csak azt mondhatom, hogy az alkotás megtapasztalása, egy fantasztikus lehetőség arra, hogy kikapcsolja magát a hétköznapok nehézségeiből. Azok a dolgok, amik minket körbevesznek, visszahatnak ránk. Ha a minket körülvevő környezet olyan, amiben jól érezzük magunkat, netán büszkék lehetünk rá mert mi készítettük, vagy inspirál minket arra, hogy felülmúljuk a munkánkat, az a nap, már nem telt érzelmi, esztétikai szempontból hiába. Nincs lehetetlen, csak tehetelen. Ja, és próba szerencse! Ki tudja, mi rejlik bennünk!